Van egy hét novemberben, ami mindig a legrosszabb az egész évben.
A műterem, ahol dolgozom, egy régi falusi ház hátsó szárnyából lett kialakítva, nagy ablakokkal és egy vaskályhával, mert a gázt annak idején nem vezették be.
Szép ez, amikor egy megrendelő odaül a rajzasztal mellé és süt a kályha, de van egy ára, amit minden novemberben ki kell fizetni.
Amit tizenöt év alatt megtanultam a fáról
Az első években fejszével csináltam mindent, mert azt hittem, hogy ez a normális.
Két köbméter fát hasogatni egy hétvége alatt körülbelül annyi, mintha valaki edzésbe kezdene, csak közben nem izmosodsz, hanem a hátad megy tönkre.
Aztán volt egy év, amikor a kezem annyira bedagadt, hogy három napig nem tudtam rendesen rajzolni, és onnantól kezdve másképp álltam a kérdéshez.
Vettem egy kisebb, elektromos gépet, ami a vékonyabb hasábokkal jól elboldogult, de az öreg akáccal és a csomós tölggyel semmit nem kezdett.
A tanulság az volt, hogy nem a szerszám erejével volt baj, hanem azzal, hogy nem oda való gépet vettem.
Az a gép ma is megvan, és minden ősszel elhasogatok vele egy adag puha fenyőt, amit a szomszéd fűrészüzemtől hozok.
A baj csak az, hogy a téli fűtésem nagyobbik része nem fenyő, hanem az a csomós akác, ami a telek végében nőtt fel harminc év alatt.Tavaly ősszel ezért egészen máshogy kezdtem neki a keresésnek, és egy ismerősöm tanácsára a Péter Láncfűrész oldalával indítottam.
Miért lett benzines a végső döntés
Először azt írtam össze, hol dolgozom a fával, és ez döntött el mindent.
A fát ugyanis nem a ház mellett hasogatom, hanem a telek végében, egy fedett szín alatt, ahova nincs kihúzva áram.
Onnantól kezdve teljesen mindegy volt, mennyivel olcsóbb egy 230 voltos gép, mert egy százméteres hosszabbító nem megoldás, hanem újabb probléma.
A peterlancfuresz.hu oldalán találtam meg azt a kategóriát, ahol a rönkhasítók egyben, márkánként vannak felsorolva, és a különböző hajtások is elkülönítve szerepelnek.
Itt láttam először egyben, hogy a piacon 230 és 400 voltos, traktorról, kardánról hajtott, valamint benzinmotoros gépek is elérhetők.
A Péter Láncfűrész listáján olyan nevek szerepelnek, mint az ArtSteel, a Bluebird, a Hecht, a Bisonte, a Scheppach, a Ruris vagy az AL-KO, tehát nem egy szűk választékról van szó.
A hasítóerő nagyjából 8 tonnától 40 tonnáig terjed, és ez segített abban, hogy végre értsem, mihez mennyi kell.
Nekem a csomós akáchoz és a vastagabb tölgyhöz nem a legerősebb gép kellett, viszont a benzines rönkhasító kategória volt az egyetlen, ami az áram nélküli színben egyáltalán szóba jöhetett.Írtam nekik az info@peterlancfuresz.hu címre, mert szerettem volna megkérdezni, hogy egy évi négy-öt köbméteres mennyiséghez mekkora gép elég, és nem akartam feleslegesen nagyot venni.
Konkrét választ kaptam, amiben nem a legdrágább darabot ajánlották, hanem visszakérdeztek a fa fajtájára és a hasábok hosszára.
Aki hasonló helyzetben van, és egy benzines rönkhasító beszerzésén gondolkodik, annak érdemes ezt a kategóriát egyben végignéznie, mert így látszik, hogy mennyire különböző gépekről van szó.
Idén novemberben a két köbméter fa egy szombat délelőtt alatt megvolt, és utána még le tudtam ülni dolgozni.
A szín alatt nincs áram, nincs hosszabbító a fűben, és nem kell átcipelni a hasábokat a ház mellé sem.
Egy benzines rönkhasító nem olcsó mulatság, de ha valaki tizenöt évig a hátával fizette meg ugyanezt, akkor tudja, mihez képest kell nézni az árát.
A kályha ugyanúgy szól a műteremben, mint eddig, és a megrendelők most is megjegyzik, milyen jó szaga van a helynek.
Csak én tudom, hogy ez a hangulat évekig a hátamon és a kezemen múlt, és hogy ezen egy jól kiválasztott gép változtatott, amit a Péter Láncfűrész oldalán találtam meg. Nagyon tudom ajánlani a termékeiket, szerintem magas minőséget képviselnek.