Régen több kisebb cégnek dolgoztam, általában logo és design tervezéssel kapcsolatban.
Volt egy személyes kedvencem, ahol a cég kis design fából készült bútorokkal, lakberendezési tárgyakkal foglalkozott. Velük dolgoztam már a vállalkozás indulásától kezdve, így szinte hetente, kéthetente jártam hozzájuk. Mivel gyakori vendég voltam idővel sikerült összebarátkoznom mindenkivel a cégnél. Nem csak a vezetőkkel és azokkal, akikkel közvetlenül együtt dolgoztam, hanem minden dolgozóval, munkással.
Az egyik kedvencem egy nagyon aranyos bácsi volt. Zsoltinak hívták. Mindig nagyon kedves, mosolygós és udvarias volt velem, néha még vicceket is mesélt. Egy idő után azonban valami megváltozott. Láttam rajta, hogy nincs jó kedve, mindig fáradtnak tűnt, nem beszélgetett, csak úgy szépen csendben tette a dolgot. Ez egyre rosszabb lett akárhányszor találkoztunk, amikor megkérdeztem a többieket, hogy mégis mi történt Zsolti bácsival. Sajnos az derült ki amire számítottam, valami történhetett és sajnos elkezdett egyre többet inni.
Nem voltunk olyan viszonyban, hogy erről velem beszélgessen, vagy csak rá kérdezzek egyszerűen nála, de nagyon nem hagyott nyugodni a dolog, így otthon utána olvastam, hogy mik az alkoholizmus fázisai, mire lehet számítani, ha valaki elveszíti a kontrollt az italfogyasztásban.
Ezen az oldalon, nagyon sok hasznos információt találtam a betegségről, teljesen belemerültem. Olvastam a lehetséges megoldásokról, egyéni konzultációkról, rövid 28 napos programokról. Illetve olvastam több pozitív hozzászólást is már meggyógyult páciensektől.
Valahogyan segíteni szerettem volna, ezért a központ telefonszámát megadtam Zsolti bácsi lányának, aki szerencsére egyáltalán nem érezte tolakodásnak, hogy segíteni szerettem volna. Látta ő is, hogy baj van, csak nem tudta hogyan segítsen. Azóta pontosan nem tudom, hogy hogyan, a programmal vagy esetleg egyéni konzultációkkal, de Zsolti bácsinak sikerült meggyógyulnia és újra az a mosolygós, humoros bácsi, akinek megismertem.