Szerencsés embernek érzem magam, mert a munkám a hobbim, a hobbim a munkám, így egész nap azt csinálom, amit szeretek. Persze, ez nem megy másként, mint hogy azzal foglalkozom, amiben jó vagyok, de folyamatosan fejlesztem a képességeimet. Alapvetően grafikusnak mondom magam, de a legújabb őrületem, hogy inkább tervezéssel, designnal fogok foglalkozni, arculattervezés lenne nekem a megfelelő. Ennek érekében beiratkoztam egy tanfolyamra, ahol logótervezést tanulunk. Az első alkalommal házi feladatot is kaptunk: tanulmányozni kellett különböző cégek logóját, ihletet meríteni belőlük és egy sajátot kellett tervezni. Sokat olvastam a témában, némi pszichológiát cseppentve a tervezésbe, ügyelve arra, hogy milyen hatást fejt ki a kör alakú, vagy épp a nyújtott forma. Egészen elmélyedtem a színek világában: vizsgáltam a megnyugtató színeket, a figyelemfelkeltőeket, meg a teljesen őrülteket is. Nagyon sok logót megnéztem, de nem igazán találtam olyat, ami elvarázsolt volna. Mindenhol volt valami hiba, valami apróság, ami zavarta a szememet. Egy rosszul megválasztott betűtípus, egy átgondolatlan színválasztás. A saját logómat mindenképpen úgy akartam megtervezni, hogy valami különlegeset vigyek bele, ősz lévén pedig földszínekkel próbálkoztam. Már nem is igazán reméltem, hogy igazi inspirációt találhatok, amikor egy különleges témán állapodott meg a tekintetem. Magánnyomozó iroda Budapest – hirdette a cég emblémája, amely a tökéletes eleganciát valósította meg, számomra pedig jó alapanyagot jelentett a házi feladathoz.
Nem tudtam azonban elkattintani az oldalról anélkül, hogy bele ne olvastam volna. Szinte semmit nem tudtam akkor még a magánnyomozókról, a képzeletemben Columbo és James Bond jelent meg és olyan kiegészítők, mint a kalap, a szivar, a ballonkabát. Számomra meglepő módon egy magánnyomozó szolgáltatása rendkívül sokrétű lehet Nemcsak hűtlen házastársak után loholnak, hanem vagyonfelméréssel, bujkáló személyek felkutatásával, üzleti információszerzéssel vagy épp munkaköri összeférhetetlenségi ügyek vizsgálatával is foglalkoznak. Nagyon ijesztő volt megtudni, hogy ezek az emberek szinte bármit ki tudnak deríteni rólam és ehhez csak egy pénzes érdeklődő szükséges. Ahogy tovább olvasgattam, szerencsére egy kis megnyugvást is találtam: a magánnyomozói tevékenység szigorú jogszabályok által korlátozott. Annak ellenére például, hogy a nyomozóknak lehetőségük van kép- és hangfelvételt készíteni a célszemélyről, nem tehetik ezt nem olyan helyen, ahol ez az emberi méltóságot sértené, így próbafülkében, illemhelyen, vagy szociális intézményben sem. Elolvastam továbbá azt is, hogyan lesz valakiből magánnyomozó. Kutatásom szerint sok esetben rendőr nyomozóként kezdik a pályafutásukat, ahol kitanulhatják a szakma csínját-bínját, értékes kapcsolatokat építhetnek ki, akár alvilági informátorokat is szerezhetnek. A magánnyomozói tevékenység végzéséhez egy OKJ képzést kell elvégezni, ami elméleti és gyakorlati oktatás mellett akár lövészeti (!!!) képzést is adhat.
Bár már láttam, hogy a házi feladattal nem fogok időre elkészülni, az olvasottak olyan izgalmasnak bizonyultak, hogy nem eresztett az internet. Számos történetet is elolvastam, így kicsit úgy éreztem, mintha egy TV sorozatba kerültem volna. A sorozat egyik adásában a nyomozók egy olyan megbízó kívánságát teljesítették, akinek egyik ügyfele nagy összeggel tartozott, azt állította, hogy nem tudja visszafizetni. A hatóságok sem tudtak mást bizonyítani, mert hivatalosan az ügyfél nem rendelkezett tulajdonnal, bejelentett lakcíme sem volt. A megbízó persze nem valamilyen alvilági figura volt, ezért e történet nem úgy folytatódott, hogy az ügyfelet Mohácsnál halászták ki a Dunából.. A magánnyomozók titkos megfigyeléssel és egyéb praktikákkal kiderítették, hogy bár a férfi papíron nem rendelkezik vagyonnal, mégis vissza tudja fizetni az adósságát: szeretője nevén van ugyanis minden, amit ő használ. Egy másik esetben az elvált szülők között kellett megtalálni a gyermeket. Bár a bíróság az apánál helyezte el a kicsit, az anya is láthatta őt kéthetente, hétvégén. Az egyik ilyen láthatást követően azonban a gyermek eltűnt, méghozzá sem az anya sem az apa nem tudott a hollétéről. A magánnyomozók végül kiderítették, hogy az egyik túlbuzgó nagymama „rabolta el” az unokát.
Bár a házi feladatom végül nem készült el időben, nagyon érdekes estét töltöttem azzal, hogy magánnyomozók történeteit olvasgattam.